évangyélisták, kik tsak az ember tselekedetit akarták le irni. némelykor valamely gyengeségben. vagy fel haborodásban adgyák elönkben, a melyekben akarattyok ellen esnek atöb emberek, emlékezünk meg arrol. hogy a mely évangyélista. azö Istenségének meg bizonyitására irt, mi nékünk azt mondgya, hogy azok a fel háborodások benne, akarattal valok voltanak. és hogy ö maga háboritotta fel magát.

Azt ne mondgyuk. hogy azok a fel háborodások. és erötlen-. ségek. nem illettek az Istenhez, de sött még tisztellyük azokot, mivel ugy tettzet annak, aki maga az erö. és böltsesége az atyának. visgállyuk meg hogy mitsoda szándékben vette fel gyarloságinkot, és nyomoruságinkot, és meg fogjuk látni, hogy az ö alázatoságiért, nem hogy meg kellene pirulnunk, de söt még tsudalnunk kell hogy mitsoda tsudálatos szövettségek vagyon azoknak. avégel, amelyre tzélozot. ez avég pedig a mi üdveségünk. azok a meg aláztatások. a melyeket eleinte mindgyárt bolondságnak tarták apogányok. szükséges orvosági valának a mi kevélységünk meg gyogyitására. és a mi orvosunk, maga akart elöbször élni azal az orvoságal., hogy azt édesebbé, és könyebbé tegye a betegnek. akit meg akart gyógyitani.

Némelykor ugy tselekszik mint Isten. némelykor ugy mint ember, és mind Isteni, mind emberi tselekedetit, a mi hasznunkra akarta forditani, ha fényesit atsudákban. azért tselekeszi hogy hígyünk ö benne, és hogy el hitesse velünk, hogy a midön szenvedni fog, nem szükségböl szenved. hanem hozánk valo szeretetiböl. és hogy ha el fedezi Istenségének ditsöségit. a mi gyarloságinknak fedele alá, azért tselekeszi hogy szeresük. és hogy kalauzunk lehesen. meg mutatván példájával, hogy mit kellesék tselekednünk, és szenvednünk. azt láttyuk, hogy amidön meg akarták kövezni az ellenségi közöt el rejtette magát. és semmit néki nem tehettek, azért, hogy amidön meg ölik, háláadásal. legyünk haláláért, a melyet akarattyábol, szenvedi, és ami hasznunkért.

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 589)


Előző oldal | Következő oldal